Kaszinók a filmvásznon

Évtizedek óta ikonikus helyek, amelyek filmek százaiban jelennek meg… Lássuk, mi jellemzi a kaszinók és a mozgókép összefonódását, illetve mely kötelező alkotásokat érdemes mindenképpen – vagy akár újra – megnézni!

Klasszikus filmszínház homlokzata esti fényekben, a kaszinófilmek világát idézve

(fotó: Adobe Stock)

Szemkápráztató csillogás

Belépsz a kaszinóba. Jól öltözött emberek, villódzó fények, finom frissítők és zsetonhegyek. Egy ilyen helyen a ragyogást egyetlen pillanat alatt felválthatja a sötétség, és a nincstelen fiúból a három királyság ura válhat. Pontosan úgy, mint a mesében. Vagy a filmekben!

Ugyan a kaszinó nem amerikai „találmány”, a szerencsejáték kultúrája mégis a tengerentúlon honosodott meg a leggyorsabban, nem véletlenül. A Kolumbusz Kristóf által felfedezett új világ azonnal a lehetőségek hazájaként jelent meg a köztudatban: egy ország, ahol kemény munkával és némi szerencsével bárki milliárdossá válhat – ez a tény pedig a hollywoodi szórakoztatóipar figyelmét sem kerülhette el.

Műfajokon és évtizedeken át

A győzelem lehet felemelő, drámai vagy éppen tragikus, ahogy a vereség sem törvényszerűen megrendítő, fogadható akár emelt fővel, sőt még humorosan is. A mód megválasztása – egy film esetében – a rendező feladata, a cél viszont egyértelmű: a nézői katarzis elérése, az érzelmek felszítása, egy-egy felszabadult nevetés kicsikarása.
A kaszinókat helyszínként használó vagy kimondottan a kaszinó falain belül játszódó filmek története több mint fél évszázados múltra tekint vissza. Az 1974-ben forgatott The Gambler (A szerencsejátékos) drámai köntösben mutatja be egy szerencsejátékos történetét, miközben a későbbi alkotások a gengszterfilmek (Casino, 1995), a kémfilmek (Casino Royale, 2006) és a vígjátékok (Maverick, 1994; Másnaposok, 2009) sorát bővítették.

Klasszikus filmszínház homlokzata esti fényekben, a kaszinófilmek világát idézve

(fotó: Adobe Stock)

Nem minden arany, ami fénylik

Győzni nemcsak a kaszinóba belépve, de onnan kiszakadva is lehet – ezen logika mentén a kaszinófilmeket érdemes két kategóriába sorolni. Az első csoportba azok az alkotások tartoznak, amelyekben a győzelem olyannyira felbátorítja a főhőst, hogy az nem hagy fel a játékkal: ilyen például a Pókerjátékosok (1995) főszereplője, Mike McDermott is.

A második kategória tagjai viszont nem kísértik tovább a sorsot, és megállnak az első nagy győzelemnél, kilépve a spirálból. Így tesz a Hazárdjáték (2014) hőse, Jim Bennett, de Phil, Stu és Alan, a Másnaposok lökött triumvirátusa is csupán egyetlen alkalommal „számolja a kártyákat” a Las Vegas-i blackjackasztaloknál

Kifosztani egy kaszinót

Ahol rengeteg pénz forog kockán, ott előbb vagy utóbb megjelennek az arra pályázó mestertolvajok vagy a maffia tagjai (Casino, 1995) – hiszen a legbusásabb nyereménynél is nagyobb összegeket rejtenek a széfek. Az Ocean’s Eleven (2001) – világhírű színészekből összerakott – szupercsapata is éppen egy Las Vegas-i kaszinó páncélszekrényben található vagyon ellopására szövetkezik: vezetőjüket viszont nem pusztán a gazdagság ígérete, sokkal inkább egykori feleségének visszahódítása motiválja.

Lehetséges, hogy még a „bűn városában” is vannak fontosabb dolgok a pénznél? A filmvászonra vitt kaszinótörténetek tanulsága szerint a válasz határozottan: igen!